HTML

pénznélküli társadalom

Számtalan kiút létezik a válságból. Ez csupán egy a sok közül...

Friss topikok

  • Lacca37: Pénz nélküli társadalom...... Sok pénzéhes(én többet érek mint a másik) embernek nem tetszik,ezért... (2012.01.26. 19:34) pénznélküli társadalom

Linkblog

Archívum

pénznélküli társadalom

2009.04.04. 06:06 dedebá

Devecseri Gábor- Pénznélküli társadalom

Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon és feltette magában azt a kérdést, hogy ami működik kicsiben, az vajon miért nem működik nagyban. Jómagam már számtalanszor… Minél idősebb leszek, annál több párhuzamot vélek felfedezni a társadalom és a család pénzügyi lehetőségei között. Az emberi lét egyik meghatározó eleme a pénz. Számtalan lényeges tulajdonsága közül - nekünk, átlag állampolgároknak - talán a mennyisége a legfontosabb. Minél több áll a rendelkezésünkre, annál könnyebben viseljük az élet nagy, vagy a hétköznapok átlagos kiivásait. A pénzért kapható termékekre és szolgáltatásokra minden embernek szüksége van (függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e jövedelemmel, vagy sem).  A kiadási oldalon tehát minden állampolgár megjelenik, vagyis valamilyen formában pénzhez jut. Ezen logika mentén egy fontos megállapítást már az elején tehetünk, nevezetesen azt, hogy pénzt az is költ, vagy arra is kell költeni, aki jövedelemmel nem rendelkezik. A bevételi oldalon azok az állampolgárok jelennek meg, akik valamilyen jövedelemmel rendelkeznek. Azt viszonylag könnyű számba venni, hogy a kiadási oldalon mennyien állnak és a jövedelemmel rendelkezők száma is viszonylag könnyen kikövetkeztethető. Azt azonban, hogy mennyi pénzel gazdálkodnak és ezek a pénzek milyen forrásból származnak azt szinte lehetetlen pontosan meghatározni. Azzal bizonyára mindenki tisztában van, hogy az adóval és járulékokkal terhelt személyi jövedelem, vagy az újraelosztás eredményeként megjelenő nyugdíj, segély, családi pótlék stb. nem fedi le a rendelkezésre álló jövedelmek teljes körét. A szürke és fekete gazdaságban termelődött pénz megkerüli az újraelosztás rendszerét és hatása aránytalanul nagy terheket ró a becsületes állampolgárokra.  
Jómagam nagycsaládból származom. Elvált szülök gyermekeként 3 testvéremmel együtt volt alkalmam megtapasztalni a szegénység, a lemondás, a vágyakozás legkülönbözőbb formáit. A szüleim – annak ellenére, hogy különéltek – mindent megtettek azért, hogy becsületes tisztességes embereket faragjanak belőlünk, olyanokat, mint Ők maguk. Számtalan szülői elv mentén éltük gyermeki éveinket, amelyek közül akadtak magától érthetődő és kevésbé elfogadható szabályok is. Ki tudja? Talán a szülői neveltetésemnek, a körülmények szerencsés alakulásának, vagy egyszerűen a józan paraszti eszemnek köszönhetően sikerült olyan könnyen elfogadnom társadalmunk alapszabályait? Nem tudom! Azzal viszont tisztában vagyok, hogy sokan vannak a másik oldalon. Azon az oldalon, ahol teljesen hétköznapi az ÁFA csalás, a minimálbér melletti zsebbe fizetés, a járulék és adófizetési kötelezettség elmulasztása és még számtalan formája a közterhek megkerülésének. Ugyanakkor nyugodt szívvel használják az adópénzekből kialakított infrastruktúrát, látogatják a közintézményeket, óvodába, iskolákba járatják gyermekeiket, használják az állami támogatással fenntartott tömegközlekedési eszközöket, igénybe veszik a segélyezés legkülönbözőbb formáit, orvoshoz vagy korházba járnak, támogatott gyógyszereket vásárolnak és sorolhatnám tovább…
Válságos időket élünk… Ezekben az időkben a legtöbben a túlélésre apellálnak és nehezen fogadnak olyan közterheket, amelyeket az állam a társadalom csak egy szűk rétegénél képes érvényesíteni. Mindannyiunk közös érdeke egy olyan rendszer bevezetése, amelyben a jelenlegi szabályzók betartása és betartatása minden állampolgárra kiterjeszthető, amelyben nem képződnek láthatatlan jövedelmek és biztosított az igazságos és ésszerű újraelosztást.  
Sokan szkeptikusak az Európai Unióban, de különösképpen Magyarországon, mikor a szürke és a fekete gazdaság visszaszorítására tett kísérletekről hallanak. Néhány évvel ezelőtt Magyarország Lengyelországgal együtt a legkritikusabb értékelést kapta az Európai Bizottságtól a lisszaboni versenyképességi célok elérését szolgáló nemzeti reformprogramok végrehajtásának felülvizsgálatakor. Brüsszel szerint hazánk „korlátozott előrehaladást” ért el a 2005 és 2007 között, ami 2008-ra –részben a válság hatásának köszönhetően – tovább romlott. „A foglalkoztatás gondjainak enyhítésén túl Brüsszel azt várja Magyarországtól, hogy folytassa az államháztartási deficit és az államadósság tartós csökkentésére irányuló intézkedések megvalósítását, és ennek során az eddigieknél jobban összpontosítson a kiadási oldalra. Brüsszel a nyugdíj- és az oktatási mellett az államigazgatás és az egészségügyi rendszer reformjának folytatására is felszólítja a kormányt. Sok még a teendő a kutatás-fejlesztés erősítése, a feketemunka kifehérítése, a vállalkozási környezet javítása és a versenyszférának adott állami támogatás csökkentésének terén is.”[1]
            Nem csak az Európai Unióban, hanem a világon szinte mindenhol küzdenek a szürke- és feketegazdaság arányának csökkentésért. Kisebb nagyobb sikerek mindenhol vannak, de igazi áttörést sehol nem sikerült elérni. Ahhoz, hogy egy ország működőképes legyen, intézményi és szociális hálót tartson fenn, megfelelő mennyiségű adóbevételre kell, hogy szert tegyen. Ezek az adóbevételek minél több fele oszlanak, annál kisebb terhet rónak az egyes egyének vagy vállalkozások számára, vagyis az adóterhek akkor csökkenhetnek, ha szélesedik adófizetők köre. „A miniszterelnök egyetértett az adóterhek csökkentésének szükségességével, ehhez azonban szerinte az adófizetők körét is szélesíteni kellene. A tehercsökkentés önmagában nem elég az adó- és járulékfizetési kultúra javulásához, a szigorú ellenőrzés és a szankciók sem maradhatnak el.”[2]
            A társadalom legnagyobb része persze mindent fordítva szeretne. Nevezetesen: legyen előbb járulék és adó csökkentés és ennek hatására talán a bevételek is a kívánt színre emelkedhetnek. Ez persze egy ördögi kör, ami azért nem hozhat eredményeket, mert a bevételek és kiadások szubjektív mivolta miatt mindig lesz mire hivatkozni, mikor a jogkövető magatartás elmarad. Számtalanszor felvetődik annak a kérdése is, hogy az állam túlköltekezik. Rendelkezésre áll a megfelelő bevétel, de annak elosztása és átláthatatlansága arra sarkalja a társadalom egy részét, hogy járulék vagy adó fizetési kötelezettségének nem tegyen eleget, így vonva meg a bizalmát az államtól.
            Véleményem szerint egyetlen út kínálkozik megoldásként, ami ugyan radikális, de gazdaságos és következetes, mellesleg a távoli jövőben talán elkerülhetetlen is lesz. Ez pedig nem más, mint a pénz nélküli társadalom. Néhány hónappal ezelőtt bukkantam rá az Interneten egy érdekes cikkre, aminek egy gondolata szeget ütött a fejembe. A gondolat így hangzott: „… a mai rendszer gyors lépésekkel halad a pénz nélküli társadalom megvalósítása felé. A hitelkártyák, és egyéb kártyák helyét átveszi majd az „okos kártya”! Amerikában arról tárgyalnak az illetékesek, hogy ilyen kártyát fog kapni minden felnőtt és minden gyermek. Erre a kártyára az adatokat ugyanúgy rá tudják rakni, mint az általunk készített chipre, amit a homlokba vagy kézfejbe ültetnek be. Az adatokat, információkat ezeken elektronikusan lehet törölni vagy hozzáadni. A rendszer tehát, mint látjátok teljesen kész az emberek megjelölésére.”[3]
A XXI. század Európája valóban készen áll arra, hogy az uniós polgárokat megjelölje. Ez a jel azonban érdekhez kell, hogy kötődjön és nem feltétlenül kell a testünkön hordani, elég ha nálunk van, … akár egy bankkártya. A bankszektor - ahol a pénznek kiemelt jelentősége van - már régen rájött arra, hogy a mágneskártyák használatával könnyedén és rugalmasan kezelhetik az ügyfelek a rendelkezésükre álló pénzösszegeket. A keret felett az ellenőrzés biztosított, a forgalom ki és bejövő elemei nyomon követhetőek. A képlet tehát végtelenül egyszerű. Minden embernek van bevétele és van kiadása (függetlenül attól, hogy van munkája vagy sem), ha ezt a forgalmat készpénz nélkül bonyolítja (virtuálisan) automatikusan megszűnik a lehetősége az ellenőrizetlen pénzmozgásnak, ergo az állam felügyeletébe vont és rajta keresztül bonyolított tranzakciók adó és járulékterhei automatikusan befolynak az államkasszába. Az állampolgárok érdeke pedig a kényszerből adódik. Ha nincs papírpénz alapú forgalom, megszűnik a zsebből zsebbe történő járulékmentes jövedelemszerzés lehetősége.
 
Elvárások
 
Állampolgári oldalról
            Korábban már említettem azt, hogy a XXI. század technikai vívmányai már most is lehetőséget biztosítanak arra, hogy rugalmasan, gazdaságosan és biztonságosan kezeljük pénzügyeinket. Az igaz, hogy a társadalom bizonyos rétegei nehezen tudnak alkalmazkodni a gyorsléptékű fejlődéshez, de az általam javasolt lehetőség nem bonyolultabb a felhasználó oldaláról, mint egy bankkártya használata. Mivel ez a rendszer minden állampolgárt érintene, ezért a befogadó készségen van a legnagyobb hangsúly. A tiltakozás éppen ezért nem a becsületes többség, hanem a járulékokat, adókat megkerülőktől várható. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy olyan ember nincs ebben az országban, akinek ne lenne valamilyen jövedelme. Azt már említettem, hogy a létfenntartáshoz minimálisan elégséges összeg rendelkezésére kell, hogy álljon minden embernél ahhoz, hogy életben tudjon maradni. Ez idáig ezeknek az embereknek a kiadásait és a bevételeit senki sem láthatta. Nincs arra vonatkozólag statisztika, hogy mennyi pénzből kell, hogy megéljenek.   
Vállalkozói oldalról   
            Ma még Magyarországon nagyon sok olyan vállalkozó van, akik készpénzen kívül elképzelni sem tudnak más fizetési, elszámolási, lehetőséget. Ennek több oka lehet. A vállalkozás jellege, kényelmi szempontok, technikai okok, anyagi okok, „feketézés”, a nyomon követhetőség kiküszöbölése, stb. Az okok azonban bármennyire is nyomósak, ezt a rendszert vagy mindenki használja, vagy senki! Ez, ami a hatékonyságát biztosítja. A foglalkoztatással, adózással, számvitellel stb. összefüggésben lévő törvények, rendeletek, intézkedések továbbra sem változnának. Amire minden vállalkozónak fel kellene készülnie az a kiadásaik és bevételeik elektronikus úton történő bonyolítása lenne. Arra már sokan hajlandóak, hogy a kiadásokat átutalással, készpénzforgalom nélkül bonyolítsák, hiszen viszonylag nagy összegek biztonságos transzportja valósul így meg. A kihívást a bevételek kezelése jelenti, hiszen itt kisebb összegek nagy sorozatban fordulnak elő. Olyan berendezéssel, vagy berendezésekkel kell, hogy rendelkezzen a vállaklozó, ami képes az vásárlók befizetéseit kezelni. Ilyen rendszerek ma már léteznek. Viszonylag nagyszámú azoknak a vállalkozásoknak a köre, ahol lehetőséget biztosítanak a vásárlóknak a bankkártya használatára. A készpénz kiiktatásával biztos vagyok benne, hogy a bevételek papíron is növekednének, ami a kiadási oldalon is sokkal nagyobb fegyelemhez vezetne.
 
Az állam oldaláról     
            A fenntartó, vagyis az állam oldaláról sokkal nagyobb többletterhet jelent a rendszernek a működtetése, felügyelete. Az elvárások azonban, amik az EU és az állampolgárok többsége felöl megfogalmazódnak, ellensúlyozza a befektetett „energiát”. Mivel ennek a projektnek az állam, a bankszektor és a becsületes állampolgár a legnagyobb haszonélvezője, ezért - a pénzügyi konszolidációi bekövetkeztéig - a rendszer kiépítését és fenntartását is ennek a szektornak kell megteremtenie. A becsületes állampolgár az adóival, az állam a szándékával és a jogi háttér biztosításával, a bankszektor pedig az üzemeltetéshez szükséges beruházásokkal biztosítja a program sikerét.  
 
A bankszektor oldaláról        
A bankoknak igen nagy tapasztalata van a pénzügyek kezelésében. Az új rendszerben egyfelől egyfajta tranzit állomást jelentenek az állampolgár és az állam között, másfelől biztosítják a virtuális pénzmozgás hálózati alapjait. Ez természetesen azt is maga után vonja, hogy a számlavezetők száma ugrásszerűen meg kell, hogy nőjön és ezt a bankoknak le is kell tudni kezelni.    
Szükséges lépések
Egy új rendszert csak akkor lehet bevezetni, ha a leendő használóknak valamiféle érdeke fűződik hozzá. Aki a jogkövető magatartást folytatott ez idáig, annak természetesen az új rendszer sem okoz problémát, sőt… Magasabb biztonságot, rugalmas pénzkezelést, átláthatóságot eredményez, ami hosszú távon kevesebb adó és járulékfizetési kötelezettséget von maga után. Az államnak nagyobb és kiszámítható bevételt, megbízható statisztikai adatokat. A bankoknak nagyobb ügyfélkört, szorosabb együttműködést, nagyobb profitot. A cégeknek, vállalatoknak, vállalkozóknak igazságos és becsületes versenyfeltételeket. Van azonban ennek rendszernek egy nagy vesztese is: Az, aki csak használ, akinek igénye van és csak kapni szeret az nem fogja szeretni ezt a rendszert. Véleményem szerint rákényszeríthető, mi több megértethető meggyőzhető mindenki az új rendszer hasznosságáról.     
 
Állampolgári oldalról
Minden felnőtt állampolgárnak rendelkezni kell egy mágneskártyával, amit a bank bocsát a rendelkezésére. A kártya mögött folyószámla van, ami alkalmas virtuális pénz fogadására, vásárlásra, utalásra stb. Akinek ellenőrzött jövedelme van (fizetés, segély, nyugdíj, részesedés stb.) annak úgy kell ezt a kártyát használnia, mint egy hagyományos bankkártyát. A mágneskártyához társkártyák is tartozhatnak, amit a jövedelemmel nem rendelkezők számára biztosít a folyószámla tulajdonosa (ilyen például a kiskorú családtag). 
 Az a személy, aki ez idáig nem rendelkezett ellenőrzött jövedelemmel az két dolgot tehet. A vállalkozás valamilyen formáját választja, ahol törvényes keretek között a bevételeit és kiadásait vállalkozó kártyán bonyolítja és a profitból származó jövedelmét a járulék és adóterhek befizetése után a személyes mágnes kártyáján használja fel. A másik megoldás a személyes mágneskártya egyszerűsített használata. A folyószámlára érkező virtuális befizetésekből automatikusan levonásra kerülnek az adó és járulék terhek. Ezeket a levonásokat meghatározott ideig a bank zárolja. A zárolási időben az ügyfélnek lehetősége van a pénz eredetét igazolni. Abban az esetben, ha a befizetés nem olyan jellegű, ami után adót és járulékokat kell fizetni, a bank a folyószámlára visszafizeti az összeget, ahonnét az szabadon felhasználható. Ha az ügyfél nem jelentkezik a meghatározott időn belül a banknál, a zárolt összeg folyósításra kerül az állam felé. Természetesen ezekből az összegekből az egyén nem írhatja le a munkavégzésével összefüggésben keletkező költségeit, nem dönthet szabadon a bevételei felöl, de egyszerűen és praktikusan tehet eleget állampolgári kötelezettségének. Ez a módszer azok számára biztosítható, akik betanított vagy segédmunkát végeznek (mg. munkák, kézi földmunka, csomagcipelés, fűnyírás stb., szakértelmet nem igénylő szellemi vagy fizikai tevékenység).
Példa: Megbízom a szomszédomat, hogy a hétvégén nyírja le a családi házam kertjében a füvet. A szomszédom álláskereső, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik. Megegyezünk a munkabérben. Amint elvégezte a szomszéd a munkát, átutalom a számlájára a pénzt (vagy az Interneten, vagy a bank automatánál) Mivel ellenőrizetlen pénz érkezett a bankhoz, ezért automatikusan zárolja az adó és a járulékok terheknek megfelelő összeget. A folyószámlán, a zárolással csökkentett összeg azonnal felhasználható. A szomszédom ezek után természetesen nem keresi fel a bankot, hogy igazolja a pénz eredetét, hiszen tisztában van azzal, hogy a megszerzett jövedelem adó és a járulék fizetésre kötelezett.
Az is gyakran előfordul, hogy a bérből, fizetésből élők végeznek olyan tevékenységet, amivel a jövedelmüket kiegészítik. Számukra szintén ez a két lehetőség adódik. A vállalkozás valamilyen formáját választják (mellékállásként), vagy az ellenőrizetlen jövedelmük után automatikusan – a fizetésük mértékétől függetlenül - járulék és adó kerül levonásra.  
Vállalkozói oldalról   
A vállalkozóknak szintén rendelkezni kell a pénzmozgások lebonyolításához szükséges eszközökkel, a kiadásaikat biztosító mágneskártyával, vagy kártyákkal és a bevételeiket rögzítő kártyaolvasókkal. Fel kell arra készülniük, hogy a vásárlók az áruk és szolgáltatások ellentételezését nem fogják tudni másképp teljesíteni, csak mágneskártyával. A rendszer a vállalkozások adó és járulékfizetési kötelezettségeit nem veszi át, de lehetőséget biztosít arra, hogy a bevételek és kiadások mérlegét ellenőrizhesse az állam állttal megbízott szerv. Ezek a statisztikai adatok nagy segítségére lehetnek a pályázatokat elbírálók, vagy az üzleti kapcsolatot kiépíteni szándékozó partnereknek is.
 
A bankszektor oldaláról        
A bankok a virtuális pénzügyek kezelése terén már komoly eredményeket értek el. Az országos hálózat már most is biztosítja az elérhetőséget, személyesen, automatákon vagy akár az Interneten keresztül. A bankok által kihelyezett automaták a jövőben a virtuális pénzmozgást teszik lehetővé. Nagyon is elképzelhető, hogy ezek az eszközök akár minden utcasarkon rendelkezésre állnak majd. Az ügyfelek innét is bonyolíthatják átutalásaikat, lekötéseiket és minden szolgáltatást, amit a bank számukra biztosit. A bankszektornak lenne még egy komoly feladata: az állammal történő szoros együttműködés. A bankok többletmunkát vállalnak fel, amit közvetlenül az államnak, közvetett úton minden állampolgárnak meg kell fizetni. Az állam ezért jutalékot kell fizetnie az utalások után, ami biztosítja a banknál vezetett folyószámlák fenntartásának ingyenességét.
 
Az állam oldaláról     
Azt már említettem, hogy ennek a projektnek az állam a legnagyobb haszonélvezője. A feladata többek között a rendszernek a kidolgozása, felügyelete, szoros együttműködés és kapcsolattartás a résztvevő partnerekkel, garanciavállalás, az állampolgárok és más országok polgárainak informálása, a statisztikai adatok alapján a fejlesztés, a költségvetés tervezése.
Felmerülő problémák és megoldásuk
Sokféleképpen meglehet kerülni az adó és járulékfizetési kötelezettséget. Minden ember arra van kódolva, hogy jól járjon, vagy jobban járjon egy-egy cserefolyamatnál. Az persze változó, hogy ki meddig megy el. A becsületesség határai nagyon tág intervallumon belül mozognak. Van, aki túlzásnak tartja a pénztáros állttal be nem ütött rágógumi értékét is és vannak olyanok, akik a milliárdos csalástól sem riadnak vissza.
ÁFA nélkül olcsóbb…
Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki hallhatta ezt a mondatot. Az ÁFA megfizetése alóli kibúvó közös megegyezésen alapul. A vásárló nem ragaszkodik a számlához, ezért olcsóbban jut az áruhoz, vagy a szolgáltatáshoz. A vállalkozó a bizonylat szolgáltatási kötelezettsége hiányában olyan jövedelemre tesz szert, ami nem növeli a bevételét. Ebben az esetben tulajdonképpen zsebből zsebbe vándorol a pénz. Nagyon ritkán érhető tetten ez a fajta csalás, mert nem áll az ellenőrzési szerveknek a rendelkezésére elegendő bizonyíték. Abban az esetben, ha nincs valódi pénz forgalomban, ez a probléma megszűnik, ugyanis a virtuális pénzmozgásnak nyoma kell, hogy legyen. Bármilyen formában is vándorol a pénz vállalkozóhoz az biztos, hogy előbb vagy utóbb ellenőrzötté válik.      
A felét bevalljuk, a másik megy a zsebbe…
A munkavállalók ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn, ha a munkaadó úgy kíván versenyképes maradni, a piacon, hogy a munkavállalójának a szánt jövedelem egy részét vallja csak be. Az adó és járulékok részleges megfizetése alóli kibúvó szintén közös megegyezésen alapul. A munkaadónak a munkavállaló relatíve kevesebbe kerül, míg a munkavállalónak relatíve több felhasználható jövedelme képződik. Ez csak azért valósulhat meg, mert a vállalkozó láthatatlan bevételekkel is rendelkezik. Az új rendszerben nincs láthatatlan bevétel és a kiadási oldalon is nagyobb fegyelem várható. Az előző példához hasonlóan ez a probléma is megszűnik, ugyanis a virtuális pénzmozgásnak nyoma kell, hogy legyen. Bármilyen formában is vándorol a pénz munkavállalóhoz, az biztos, hogy előbb vagy utóbb ellenőrzötté válik.         
Munka után visszajövök és feláron megcsinálom…
A munka után egy kis maszektól még nem megy csődbe az ország. – gondolhatná minden foglalkoztatott. Csődbe persze nem megy az ország, de gondoljunk csak bele a következőkbe: Adva van egy munka, amit mindenféleképpen megcsináltat a megrendelő. A célja az, hogy az elvárt munkát és minőséget a legolcsóbban kapja meg. A vállalkozó, amikor árajánlatot ad egy munkára minden költségét áthárítja a megrendelőre, még az olyanokat is, ami a csekély mértékű amortizációban vagy a dolgozó bérében jelentkezik. A vállalkozó szakembere a munkaidején túl, de többnyire a vállalkozó drága eszközeit, szerszámait használva végzi el a munkát jóval olcsóbban. Ezzel a tevékenységével új rendszer szerint kárt okoz a vállalkozónak és önmagának is, ergo nem fogja megtenni. Mindennemű ellenőrizetlen jövedelem után adót és járulékokat von el az állam, ami az ő munkáját relatíve drágábbá teszi. A vállalkozó és a munkavállalója árajánlata közötti különbség olyan minimálissá válhat, hogy ez a munka már sem a megrendelőnek, sem a szakembernek nem jelent akkora anyagi előnyt, mint korábban.            
Munkáért munka, munkáért termék
Sokféleképpen meglehet kerülni az új rendszerben is az adó és járulékfizetési kötelezettséget. Az egyik ilyen módszer a „szocrendszerből” ismeretes kaláka. „Én megcsinálom neked ezt, te megcsinálod nekem azt.” Az üzlet világos, ám a kimenetele kétséges. A rendszerváltást követő években ez a fajta munkavégzés visszaszorult. A garancia hiánya miatt és a családok megélhetését biztosító jövedelem megszerzése mellett erre a fajta tevékenységre egyszerűen nem maradt idő.
Ami viszont egy lehetséges rést jelent továbbra is, az a munkáért termék csere lebonyolítása. A korábbról hozott példa alapján: Megbízom a szomszédomat, hogy a hétvégén nyírja le a családi házam kertjében a füvet. A szomszédom rendelkezik folyószámlával, de szeretné ezt megkerülni az adó és járulékfizetést. Megegyezünk a munkabérben, ami jelen esetben 6000ft. Ő azonban azt mondja, hogy ennek az összegnek a felét úgy is levonja az állam. Mit szólnék ahhoz, ha a sarki boltban 4500ft értékben vásárolnék neki élelmiszert. Én is jól járnék és ö is. Nagyon úgy tűnik, hogy ebből a történetből az állam megint kimarad.
A képlet azonban ennél egy kicsit bonyolultabb. Mit nyer ezen az üzleten a szomszéd és mit én? Nem mást mint 1500-1500ft-ot. Ennél azonban sokkal többet veszítünk. 1, Becsapjuk magunkat és az államot. 2, törvénysértést követünk el, ami szankciókat vonhat maga után. 3, én feladom a kényelmem (azért nyíratom le a füvet mással, mert pl. az egészségem megromlott, vagy nincs elég időm. Ha boltba kell rohangálnom, elmegy a megspórolt időm, vagy emelgethetem más nehéz csomagjait). 4, A szomszédom egészségügyi ellátása kerülhet veszélybe, illetve a nyugdíja mértéke csökkenhet. 5, Egy embernek sokfajta igénye merülhet fel. Nem csak alapvető élelmiszerek, de tartós fogyasztási cikkeket is vásárolunk. Tegyük fel, hogy a munka ellentételezéséből egy televíziót is meglehetne vásárolni és a munkát végzőnek pont ez az igénye. A tartósan alacsony jövedelmet produkáló személyek előbb utóbb a hatóságoknak gyanússá válnak. Egy ellenőrzés kapcsán előkerül a lakásban egy olyan televízió, aminek az ára a folyószámlán nem szerepel. Vajon honnét van? Ajándékba kaptam? Miért? Senki számára nem lehet kétséges, hogy a lebukás ebben a rendszerben csak idő kérdése.   
Deviza-valuta
A nemzetközi elszámolásokhoz használt pénzeszközök rendszerében nem kell változtatni semmit. Az viszont veszélyt jelenthet, hogy az Európai Unióban és a többi országban megmarad a hagyományos pénzhasználat. Gondoljunk csak bele abba, hogy aki továbbra is meg akarja kerülni az államot és ebben a partneri köre, az üzleti kapcsolatai is támogatják, az külföldi pénznemben tovább bonyolíthatja az üzleteit, anélkül hogy adót vagy járulékokat fizetne. A korábbi példát követve: Megbízom a szomszédomat, hogy a hétvégén nyírja le a családi házam kertjében a füvet. Megegyezünk a munkabérben (6000ft). Ő azonban azt mondja, hogy ezt nem virtuális forintban hanem euróban szeretné megkapni. Az teljesen nyilvánvaló, hogy érdekem nekem csak akkor fűződhet ehhez az üzlethez, ha jól járok. Ő a korábbi érvei alapján azt mondja, hogy 4500ft értékben váltsak be neki forintot euróra. Én is jól járnék és Ő is.
Mi a megoldás, hogy ebből szintén ne maradhasson ki az állam?
A virtuális forint, épp olyan pénznem, mint bármelyik virtuális társa, annyi különbséggel, hogy emellett fizikálisan nem áll rendelkezésre. Abban az országban, ahol felkészültek egy ilyen rendszer fogadására, ott semmi szükség nincs arra, hogy a kezünkbe vegyük a pénzt. Egy becsületes állampolgár 2 dolog miatt tartja más pénznemben a pénzét. A megtakarításait nagyobb biztonságban látja, jobb kamatot kap stb. Ebben az esetben a virtuális forintot át kell váltania, amit szintén a folyószámláján tart, ergo ugyanúgy ellenőrizhető. A külföldre történő utazásához szintén szükség van az ország pénznemének átváltására. Abban az esetben, ha az új rendszer szerint gondolkodunk a külföldieknek egy kártyát kell, hogy kapjanak, annyi virtuális forinttal, amennyit Magyarországon szándékoznak elkölteni (vagyis amennyit átváltanak). Ez a keret újabb átváltással növelhető, vagy az országot elhagyva akár vissza is váltható. A magyarok esetében hasonlóképpen kell, hogy eljárjunk, annyi különbséggel, hogy nekik bizonylatokkal kellene igazolni azt, hogy mire költötték a pénzt. Ezt természetesen nem minden esetben, csak véletlenszerűen, vagy célzottan kellene ellenőrizni.
Segélyezés ellenőrzött keretek között
A virtuális pénz nem csak az adó és a járulék befizetésének ellenőrzésére szolgálhat. Ebben az országban számtalan probléma nehezíti meg a becsületes adófizetők helyzetét. Sajnos rendkívül nagyszámban vesznek igénybe különböző segélyeket a „rászorulók”, amit aztán belátásuk szerint arra költenek, amire akarnak. A segély, a dolgozó és adófizető polgárok megtermelt pénze, amit az államnak a legjobb tudásának megfelelően kell újra elosztania. Ha egy „segítségre szoruló” személynek vagy családnak jut cigarettára, alkoholra, luxuscikkekre, akkor nem kell számára segélyt adni, vagy ha segélyben részesíti az állam, akkor azt ne költhesse el akármire. Erre a legjobb példa az utcán kéregető, aki élelmiszerre gyűjti az aprót, és amikor élelmiszert kap pénz helyett, akkor visszautasítja azt. A segélyből történő vásárlásnál az államnak van lehetőség arra, hogy egyszerűen letiltson bizonyos termékeket, vagy szolgáltatásokat a vásárolható tételek listájáról.  A segélyezés az egészséges embereknél nem lehet élethosszig tartó folyamat. Nem szabad velük azt éreztetni, hogy ez az állapot hosszú távon fenntartható. Vissza kell őket terelni a helyes útra, ami esetenként kellemetlenséget is okozhat a segélyből élő számára. Arról a pénzből, amit közösen termelünk meg, közösen kell döntenünk!
 
Sokan úgy gondolják, hogy Magyarországnak Nyugat Európa kitaposott ösvényein kell járni ahhoz, hogy az ország fejlődése elinduljon. Bizonyára vannak ennek az útnak megkerülhetetlen elemei, amit ajánlatos megtennünk, de nem kell feltétlenül utolsóként kullognunk ebben a sorban. Ha merünk egy kicsit nagyobbat lépni, mint uniós partnereink, akkor a közeljövőben nem az euró övezethez való tartozásunk lesz a főkérdés…    
Tisztában vagyok azzal, hogy az általam vázolt rendszer bemutatását csak nagyon felszínesen sikerült bemutatnom, abban azonban biztos vagyok, hogy előbb vagy utóbb hazánk és az Európai Unió is kénytelen lesz a szürke és feketegazdaság visszaszorítása érdekében komoly lépéseket tenni. Ennek lehet előfutára Magyarország is. Az általam javasolt mágneskártya és a „pénz nélküli társadalom víziója” csupán egy a sok megoldás közül, de lehetőség arra, hogy becsületesebb és átláthatóbb világot alakítsunk ki magunk körül.  


[1] http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=200872 /Sereghajtó Magyarország
[2] http://www.magyartokepiac.hu/cikk.php?id=84635/Csökkent a fekete- és szürkegazdaság/2007. november 7., szerda, 08:40 / Magyar Tőkepiac
[3] http://jelenesek.freeweb.hu/microchip.htm/MAI ESEMÉNYEK A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN
 

9 komment

süti beállítások módosítása